A Duna magas vízállása miatt 1965. június elején ismét árvíz fenyegette a falut. A hatóságok elrendelték a töltés őrzését. Néhány nap múlva a buzgártevékenység már olyan erőteljes volt, hogy jelezte az elkerülhetetlent. A megfeszített védekező munka ellenére 1965. június 17-én délelőtt 10 órakor bekövetkezett a tragédia, a falutól nem messze a Ladocsi rámpa közelében a Duna átszakította a töltést. A szolgálatban lévők kétségbeesett kiáltozásaira megszólalt a templom harangja, a félelemtől hajtott emberek a falu legmagasabb részére menekültek. Az állatokat ahogy tudták, igyekeztek menteni. A rohanó víz 25 perc alatt elérte a falu alacsonyabban fekvő pontjait, elpusztítva az aratásra váró termést, a családi otthonokat és a gazdasági épületeket. Rövidesen megérkeztek az első mentőalakulatok, a helikopterek, amelyek elsőként a gyerekeket, asszonyokat és az öregeket szállították el az árvíztől nem veszélyeztetett falvakba, városokba. A magasabban fekvő házakban maradók iparkodtak megmenteni az állatállományt. Az öreg falu házait nem érte el a víz, az ittragadt és bekerített embereket a mentőalakulatok látták el napokon keresztül élelmiszerrel és ivóvízzel. Ahogy elindult az apadás, megkezdődött az elmenekültek visszatérése, majd az ár teljes elvonulása után országos összefogással hatalmas újjáépítési munka bontakozott ki. Nemcsak a szlovákiai, hanem a csehországi vállalatok, ipari üzemek, földműves szövetkezetek, intézmények is segítettek, így néhány hónap alatt közel 60 házat építettek fel. A segítségnyújtásnak, embertársi szeretetnek, kölcsönös megbecsülésnek, egymás iránti tiszteletnek legragyogóbb megnyilvánulásával találkoztunk ezekben a hetekben, hónapokban. Az elpusztult otthonok lakóit a rokonok, barátok, ismerősök jó szívvel fogadták, főztek az építőmunkásoknak, lelki erőt öntöttek az erősen csüggedőkbe. A csodálatos összefogás eredményeként néhány hónap alatt teljesen újjáépült a falu, és a károsult családok többsége a karácsonyt már az új otthonában ünnepelte. A község vízhálózatát is újonnan kiépítették. A termőföldek felszáradása után megindult a mezőgazdasági munka. A hónapok múlásával visszatért a normális, megszokott élet a falunkba. Az újjáépítés után állami beruházással megindult a Duna szanált gátrendszerének megerősítése, és jelentős részben újjáépítése. Több szakaszon megszélesítették és emelték a gát magasságát is. A kilencvenes évek végén a dunai vízlépcsőrendszer részeként Szap és Csicsó közötti szakaszt teljes mértékben felújították, és így egy modern, korunknak megfelelő gátrendszert alakítottak ki, ami a környező falvak biztonságérzetét jelentősen növelte