1526 után a magyarországi reformáció egyik legnagyobb támogatójának, Enyingi Török Bálintnak tulajdonába került néhány csallóközi falu. A reformáció e kiváló élharcosa a birtokai szomszédságában levő területeken is terjesztette a protestanizmus tanait. A Kulcsodiakat Bálint nevű papja térítette a református hitre.

    Az 1609. évi összeírás szerint a csilizközi falvak- így Kulcsod is- a szigetközi járáshoz tartoztak, amelynek szolgabírója Szalay Tamás volt. Az ellenreformáció időszakában Lippai György prímás az üldözésben jeleskedett, az összes protestáns lelkészt kiűzte Csallóközből. Ekkor Kulcsod Csilizradvány leányegyháza volt. A szatmári béke után a Komáromi Egyházmegye iktatókönyvében található levél szerint Helmetzi István felsőgelléri akadémikus rektort a csilizradványi és Kulcsodi eklézsiák az espereshez intézett kérésükben meghívták papnak.

   1750. március 14-én Kulcsodot a királynő utasítására eltiltották Csilizradványtól és a Medvei plébános felügyelete alá rendelték. A teplomokkal együtt a protestáns iskolákat is megszüntették.  

   A szellemi és gazdasági fellendülés időszakában a kulcsodi református gyülekezet önálló egyházközséggé alakult, és a régi egyházi épület helyén 1847-ben felépült  a klasszicista stílusú, de barokk elemeket is felmutató református templom. A templomot 1885-ben nagyobb változások nélkül átépítették. Főbb ismertető jegyei: teremtemplom, egyenes záródás, szegmens ívű ablakok, a fal síkjából kiugró torony, félköríves hangnyílások, barokkos ívű oromzat, erkélyes párkányzat. Belső berendezése XIX. századbeli.

   Említésre méltó a templom műemlék orgonája, amely a keletszlovákiai régióból került a gyülekezethez: 5 regiszteres, pozitív orgona. A műemléki ritkaságnak számító orgona körülbelül a 18.század második feléből származtatható.  
A templom előtt álló fenyőfát Ferenc József felesége, Erzsébet királyné tragikus halálának emlékére ültette a gyülekezet.